Olvasni jó. Régen sokat olvastam, aztán valahogy elmaradt. Most újra erőlködöm, és kezdek belejönni, bár a szemüveg komoly nehezítés. És hát belefutottam valami nagyon izgalmasba, nevezetesen Arthur Koestler önéletrajzába. (Osiris Kiadó, 1998)
Kösztler Magyarországon született 1905-ben, Bécsben járt műszaki egyetemre, majd újságíró lett, járt-élt Berlinben, Párizsban, Palesztínában, a Szovjetúnióban, a Spanyol polgárháborúban, aztán Angliában telepedett le. Magyar volt az anyanyelve, németül írt újságot, később angol nyelven lett író. Volt cionista, kommunista, kacérkodott a freudizmussal, barátja volt József Attila, és majdnem kivégezték Sevillában. A XX. század kulcspillanataban, volt a legfontosabb helyeken. Úgy tűnik azért élt ilyen kalandos életet, hogy egyszer majd megírhassa azt. A szöveg tananyag szinten is működik. Amit a történelem könyvekben olvashatunk az a váz, Kösztler meg érzékletessé, átélhetővi teszi a történteket. Olvashatóak a könyvek, mint egy szellemi fejlődésregény. Kíméletlenül és finom iróniával boncolja föl önmagát a szerző, miközben elkerüli az önsajnálat és az önfényezés csapdáit. Ezek mellet egy nagyon jól megírt regényként is működik, amiben az sem zavar, hogy valójában nem fikció. Pompás miniportrék, frappáns anekdóták, lényegre törő elmélkedések az ember természetéről, a történelemről, vagy a nemiségről.
Az első kötet a Nyílvessző a végtelenbe címmel a 1905-től 1931-ig terjedő időszakot tárgyalja, a második A láthatalan írás című pedig tovább, 1940-ig. Odafigyelős, komoly szöveg, nem árt hozzá valamennyi műveltség, de ha elkapja az ember a fonalat, nem lehet letenni. Elgondolkoztam azon, hogy milyen lett volna, ha harminc éve a kezembe kerülnek a könyvek. Vagy apám olvasahatta volna őket! Ezért aztán nem adnék senkinek érettségi bizonyítványt, aki nem abszolválta ezeket a könyveket. Azt, hogy mit fognak belőle megérteni, mondjuk a gyerekeim, nem tudom, de ha elolvassák, sokkal többet fognak tudni arról, hogy mi van ma, itt, és hogy mit érthetünk Európán. A dolgot nehezíti, hogy a kötetek nem kaphatóak, de biztos ezért találták ki a könyvtárakat, meg az antikváriumokat.
Utolsó kommentek